Az elmúlt hónapok történései

Az utóbbi pár hónapban igen sok minden történt, viszont több okból kifolyólag nem volt lehetőségem írni. Ezen okokat szeretném egy kicsit kifejteni.

Miért nem volt több írás?

A fő ok természetesen a kimaradás mögött ismét a munka volt. Szeptemberben kilencedikes osztályfőnök lettem, amit felfoghatunk egy olyan előléptetésnek, ami mellé nem jár többletfizetés, cserébe viszont tudhatod, hogy van munkád négy évre és ingyen túlórázhatsz adminisztrációval, kirándulás szervezéssel, osztályközösség építéssel és a munkád az majd 5,10 vagy csak 20 év múlva térülhet meg. Ez alapvetően csak akkor probléma, ha az ember a teljesítőképességének a határán mozog.

Persze ilyenkor lehet mondani, hogy nem kell annyi mindent elvállalni. Viszont akár mennyire hihetetlen a tanári fizetés, még mindig nem a legtöbb. Itt bele lehetne menni olyan vitákba, hogy bezzeg mindenhol megírták, hogy fizetésemelést kaptunk. Ez igaz is, viszont nem azért vállaltam annyi plusz munkát be, mert nem szeretek otthon, hanem egyszerűen kellett a több pénz. Másrészről pedig egyfajta megtisztelés, ha az embert megkérik, hogy oktasson az egyetemen is.

Lehetne még ragozni, lényeg, hogy sokat dolgoztam és sokszor hazaérve nem volt erőm és ihletem írni. Az ihlet hiányra rátett még egy lapáttal nagyapám hirtelen jött halála szeptember elején, ami igencsak megviselt, mivel igen közel álltunk egymáshoz. 🙁 Elvesztése megváltoztatott. Rádöbbentett, hogy a szeretteimmel, barátaimmal több időt kellene töltenem, mivel a halál bárkit bárhol utolérhet. Ez a felismerés motivált részben a munkaváltásra. De erről még később lesz szó.

Út a Qlimax-re

Régóta tervezem, hogy írok egy hosszabb bejegyzést az általam kedvelt zenei stílusról, aminek az ismertsége a béka segge alatt van, legalábbis hazai körökben. Az informatika mellett még egy kicsit értek a hard dance műfajokhoz. Ez a “kósza hóbort” nálam 10 éve kezdődött, amikor volt szerencsém összefutni Dj Luna Sensation Black 2004 DJ settjével. Innen egyenes út vezetett a Hard műfajok felé. De az igazat megvallva korábban, 2003-ban már találkoztam a Hardstyle-al, méghozzá Technoboy által mixelt Italian Hardstyle 3 válogatás CD formában 🙂 Akkoriban még más volt a műfaj 🙂

Maga a műfaj Holland eredetű, a legnagyobb bulik még mindig ott vannak, de Chilét és Ausztráliát is meghódította a Hardstyle. Szokták mondani a szülő ország miatt, hogy ez a zene tipikusan drogos műfaj. Erre azt szoktam mondani, hogy ha ehhez bárkinek bármilyen tudatmódosító szerre van szüksége, hogy élvezze, akkor ez a műfaj nem neki való. Alkohol és egyéb befolyásoltság alatt nem lehet bírni egy 8-10 órás bulit 😀

A bulik közül minden évben a legrangosabb a Qlimax. Ez egy olyan esemény, amire minden évben az adott évben legproduktívabb producereket hívják meg, akiknek ez igen nagy megtiszteltetés. Ebből adódóan Qlimax-re nem jön egyetlen előadó sem új számok nélkül. További különlegessége a bulinak a látvány és a kerettörténet, amivel az egész meg van komponálva. Nem véletlen adják el minden évben az összes jegyet pár óra alatt. Idén nem kellett 2 óra a 25 ezer jegy eladásához. És a poén az, hogy a mögöttes informatikai rendszer működik! (Kedves ETR/Neptun üzemeltetők! Lehetne példát venni.)

A jegyek gyors eladásából adódóan a kiutazást meg kell rendesen, hónapokkal előre tervezni, mert utolsó pillanatokban igen drága mulatság tud lenni, már ha kap az ember jegyet. Viszont ez az élmény minden pénzt megért. Az egész este örök emlék marad. Az after videó töredékét sem képes visszaadni az élménynek. Ez tipikusan egy olyan dolog, amit meg kell tapasztalni.

Mellesleg Hollandia egy teljesen más világ. Társadalmilag legalább 100 évvel mögöttük járunk. Erről egy külön bejegyzést lehetne írni, hogy ez miben nyilvánul meg, de röviden csak annyit mondanék: mentalitás.

Minden vég egy új kezdet

Az elmúlt 5,5 évben tanárként dolgoztam, ami nem egy nagy tapasztalat. Korábban sose beszéltem róla, hogy mi motivált abban, hogy tanár legyek, így azt hiszem itt az ideje kifejtenem egy köszönetnyilvánítás formájában. Köszönettel tartozok középiskolás informatika tanáromnak, Kiss Lászlónak, aki nélkül valószínűleg el sem gondolkodtam volna az informatikai pályán. Többek között Tanár Úr adta az első inspirációt, hogy tanításra adjam a fejem.

A döntésemet a főiskolán tanáraim csak megerősíteni tudták. Köszönettel tartozok Illés Attila Tanár Úrnak, aki nélkül valószínűleg nem írtam volna könyvet mikrovezérlőkről. És természetesen nem feledkezhetek meg Madarász László Tanár Úrról sem, aki nélkül valószínűleg a Digitális Technika csak egy lett volna a sok tárgy közül.

Egy szó, mint száz, nekik köszönhetem, hogy ezt a pályát választottam. Valószínűleg egyébként a magyar közoktatás történelemének egyik legsötétebb korszakában. Viszonylag rövid ideig voltam a pályán, de a KLIK és a Szakképzési Centrumok “tébolyultsága” előtti időkben nem volt ennyire rossz a helyzet. Akkor is meg volt, hogy mit kell megtanítani a gyerekeknek, viszont nem volt ilyen komolyan megkötve az ember keze. Bizonyos mértékben bele lehetett nyúlni az anyagba. Úgy érzem, ebben az időben értem el tanári pályám csúcsát.

Aztán jöttek a megszorítások, a tanmenetek elmeháborodott átszabásai és még sorolhatnám az agyrémeket, de összefoglalva az utóbbi 3,5 évben egyre jobban kiégtem és az idei félév elején úgy érzem, elértem a mélypontot, amikor konkrétan már a heti összes órámból csak ötön éreztem úgy, hogy megérte felkelni és talán sikerült valami hasznosat tenni. Valahogy az utóbbi időben úgy éreztem, hogy csak egy homokszem vagyok a gépezetben. Az egyre zsúfoltabb órarend és a kollégák elvándorlása miatt egyre kevesebb lehetőség volt szocializálódni és eléggé lehangoló tud lenni, ha az ember bent van 8-10 órát a munkahelyén és kb. nincs kihez szólni a lyukas órák közben néha napján. 🙁

Így ott álltam, letaglózva, tanítási sikerélmény nélkül. Megfogalmazódott bennem a váltás gondolata. És amint ez megtörtént, egy szerencsés véletlennek köszönhetően nem nagyon kellett keresgélnem . Így a mai naptól fogva hivatalosan is szoftverfejlesztőként dolgozom.

Mit hoz a jövő?

A jövő még egy nagy kérdőjel. Lehet, hogy nem fog tetszeni, lehet hogy életem legjobb döntését hoztam meg. Ezt majd pár év múlva látom majd csak. Remélhetőleg több szabadidőm, energiám lesz kreatív tevékenységet végezni, mert igencsak elhanyagoltam az írást…

kiemelt kép forrása: http://openwalls.com/image/19347/time_passing_2000x1500.jpg