Bioshock Infinite

A megjelenésekor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a Bioshock széria új részének, mivel az előző két részével nem játszottam. Kb 2-3 hete futottam bele Steam-en a játékba ismét, aztán egy-két előzetest megnézve úgy gondoltam érdemes kipróbálni. Sajnos hatalmasat tévedtem, hogy korábban nem foglalkoztam ezzel a játékkal.

Sok helyen olvasni, hogy ez a játék az év játéka, vagy esetlegesen az évtized játéka. Azt biztosan ki merem jelenteni, hogy miden kétséget kizáróan az év játéka. Az évtized címet csak azért nem mondom, mert még van egy pár év ebből az évtizedből.

Szkeptikus voltam, több nap gondolkodás kellett hozzá, hogy ki merjem jelenteni a fentieket, mivel a játékélmény nem igazán lenyűgöző. Ez nem azt jelenti, hogy rossz, csupán azt, hogy van sok hasonló FPS játék, ami hasonló játékélményt kínál, sőt van olyan játék is, ami jobban néz ki grafikailag.

Ami nagyszerűvé teszi ezt a játékot,az az összkép. Minden részletre kellő figyelmet fordítottak olyan szinten, hogy negatívumokat nem tudok említeni, még akkor sem, ha szőrszál hasogató lennék. Olyan érzésem volt a játék közben, hogy a környezet, amiben játszódik, él.

A történet eleinte lassan kezd kibontakozni, viszont a vége felé felpörög rendesen, olyannyira, hogy az utolsó két-három óra úgy eltelt, mintha csupán 2 perc lett volna.

A vége pedig egyszerűen fenomenális, a végén a csavart már lehetett sejteni, lehet rá mondani, hogy vérzik pár sebből a lezárás, viszont az az érzés, amit közvetít az utolsó pár perc, az felejthetetlen, emiatt mindenképpen érdemes végigjátszani. Elgondolkodtató, ami igencsak pozitívum. Nem sok játékkal találkoztam még, aminek a történetén kattog a fejem napokkal később a végigjátszás után is.

Összegezve, azt lehet mondani a játékról, hogy az év játéka, amivel mindenkinek játszania kell, ha szereti egy kicsit is a videojátékokat. Tipikusan az a fajta játék, amit nem steam-en kell megvenni, hanem dobozos változatban, csak azért, hogy  legyen mit kitenni a vitrinbe.