Deponia: The Complete Journey

A kalandjáték műfaj a PC őskorában virágzott igazán, mivel az akkori gépek teljesítménye igen limitált volt, így ezen játékok esetén a hangsúly a történeten volt. A grafika fejlődésével azonban a műfaj vesztett népszerűségéből, de néha napján akadnak igazi gyöngyszemek, mint az ezen írásban tárgyalt Deponia.

A Deponia eredetileg egy három részes kalandjáték sorozat, amit a német Daedalic Entertainment fejlesztett. A Complete Journey mind a három részt tartalmazza. A részek külön-külön is megvásárolhatóak Steam-en keresztül. A három rész címei időrendi sorrendben:

  1. Deponia – Welcome to the Junkjard
  2. Chaos on Deponia
  3. Goodbye Deponia

A történet Rufus-ról, a “barátai” által egy semmirekellőnek bélyegzett kalandorról szól, aki Deponia-n él. Deponia egy hatalmas szeméttelep, mivel az ott élők nem vigyáztak eléggé a bolygó környezetére (A történet egyes elemei kísértetiesen hasonlítanak a Wall-E cselekményére, szóval nem mondható túl eredetinek, de az “eredeti” Wall-E történet sem egy irodalmi Nobel-díjas alkotás). Rufus mindenáron ott akarja hagyni a bolygót, ezért mindenféle tákolmányokat kreál, amivel átjuthat Elysium-ra, egy közeli, másik bolygóra (a kifejezés magyarra fordítva boldogok szigetét jelent). Elysium egyébként a társadalmi elit gyűjtőhelye, ahol a kiválasztottak élnek, mivel Deponia mondhatni lakhatatlan. Egy ilyen “szökési” kísérletből fakadó baleset során Rufus találkozik Goal-al, akinek mindenáron vissza kell jutnia Elysium-ra.

A történetről dióhéjban csak ennyit írnék, mivel elrontanám az összképet. A történet nem a legbonyolultabb, de vannak benne nagyon kreatív fordulatok, ami miatt érdemes játszani a játékkal. A történetvezetés zseniális, mivel eleve három részre tervezték a játékot. Az első két rész összetettségén és komplexitásán egy nagyon érződik. Ez a komplexitás a harmadik részben is megvan, viszont ott már érezni némi “haladjunk már és legyen vége” érzést, mivel jóval több elvarratlan szál marad, mint amennyi kellene.

Lehetne mondani, hogy ezt szándékosan csinálta a fejlesztő csapat, hogy bármikor hozzá lehessen nyúlni még egy rész miatt, azonban ez nem fog egyhamar megtörténni, mivel a fejlesztő csapat lezártnak tekinti a történetet, pedig a befejezés több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Mondhatnám klisésen, hogy Mass Effect 3 szaga van a zárásnak, viszont ez a befejezés legalább logikus és következetes.

A játék grafikája ékes példa arra, hogy a kevesebb néha több. Semmi modern flancos grafikai technológiát nem használ, mivel az egész grafika kézzel rajzolt. A kézzel rajzolt grafika pedig mindig is a szívem csücske volt. Már emiatt megéri megvenni a játékot, mivel ilyet nem látunk minden nap és nem kevés munka elkészíteni. A teljes történetet kisebb-nagyobb megszakításokkal 24 óra alatt sikerült végigvinnem.

A zene zseniális. Minden fejezet elején van egy dal, ugyanarra a dallamra, ami az előző fejezet történéseire reflektál. Ezen dalok igazán megadják az alaphangulatot.

Mindenkinek merem ajánlani, mivel tényleg egy nagyon szép és igényes alkotás igen jó humorral fűszerezve. Németül tanulóknak pozitívum lehet, hogy a teljes játék németül is elérhető.

A Complete Journey további extraként fejlesztői kommentárokat is tartalmaz, valamint a teljes játékzenét.  🙂