Deus Ex: Mankind Divided

A Mankind Divided előzménye, a Human Revolution az elmúlt öt évben igencsak kedvenc játékommá vált, így nagyon vártam a folytatást, a Mankind Divided-et, ami igencsak vegyes értékelést kapott.

Az értékelést kezdeném azzal, hogy a játék Deus Ex hangulata helyén van, ismerős játékmenet, ismerős módszerek kicsit továbbfejlesztve. Erre igazán nem lehet panasz. Számos választási lehetőség van egy probléma megoldására. Igazából nincs kötöttség, de a választott út következményekkel járhat, ami igazán újrajátszhatóvá teszi a játékot. A játék befejezése után egyből kedvem lett volna újrakezdeni, csak azért, hogy lássam mi történik, ha a másik utat/megoldást választom.

Pici hátrány, hogy a játék által bejárható terület érzésre kisebb, mint mondjuk a Human Revolution-ben, viszont a város élettel telibb. A grafikán igazán érezhető, hogy öt év telt el az előző rész és a folytatás között. Sokan kritizálták, hogy grafikailag nem egy nagy durranás a játék a mai játékokhoz képest, ami való igaz, de sokan elfelejtik azt, hogy nem minden a grafika, illetve egy Call of Duty-szerű lineáris pályát sokkal könnyebb megtervezni, mint egy olyat, ahol legalább háromféleképpen lehet eljutni a pálya egyik végéből a másikba. Szóval az ördög a részletekben rejtőzik és nem a csicsás effektekben. Érdekes volt látni a várost éjjel és nappal is. Sokat dob a hangulaton a napszakok változása.

Továbbá nagyon jól sikerültek a szinkronhangok. A sztori a jövőben játszódik, Prágában, két évvel a Human Revolution történései után. Remek volt hallani a sok lengyel akcentusú szinkronszínészt a játékban. Igazán hangulatos volt, főleg az a rész, mikor egy lengyel szereplő elkezd káromkodni 😀

Mellékküldetésekből igen sok van és akad köztük fordulatokkal teli is. Már csak ezek miatt újra fogom játszani a játékot. Bár itt megjegyezném pici spoilerrel élve, hogy a mellékküldetések közül kettő több kérdést vet fel, mint amit megválaszol.

A játék vége igen jól megoldott. Különösen tetszett, hogy a végkifejletek előcsalogatása nem csak abból áll, hogy melyik gombot nyomjuk meg és ettől függően különböző lezáró videót kapunk. Viszont sokan kritizálták, hogy lezáratlan, olyan szempontból, hogy nem egy eget rengető konklúzióval zárul, mint a Human Revolution. Ez sajnos tény, viszont a Deus Ex világában az eredeti játékot ismerve jóval több van, mint egy szimpla szál elvarrása. Egyfelől örülök, hogy nyitott a befejezés, mert ez azt jelenti lesz folytatás.

Másrészről viszont szomorú vagyok, mert ha megint öt évet kell várni a folytatásra, akkor igen morcos leszek. Különösen a stáblista utáni jelenet miatt. Pro tipp: A végén a Credits alatt nem szabad kilépni, mert a sztori egy egészen más megvilágítást kap azalatt a fél perc alatt.

A Sztori mód mellett elérhető egy Breach nevezetű játékmód, ami igazából említést sem érdemelne. Érdekes extra, de nem több, mint egy mobil játék PC köntösbe bújtatva. Elvileg 70 pályából áll, de én személy szerint már öt teljesítése után meguntam, mivel nagyon repetitív az egész. Több értelme lett volna ezen játékmód készítőit ráállítani a fő sztori szál mellékküldetéseire, mert személy szerint még vagy 5-8 mellékküldetést szívesebben láttam volna a játékban.

Szóval összességében lehetne panaszkodni, mindenben lehet kifogást találni. Nekem tetszett ez a játék, viszont nem mindenkinek merném ajánlani. A Deus Ex széria sosem szólt az agyatlan lövöldözésről. Itt a legjobb módszer a lopakodás, ami időigényes és türelmet követel. Tehát ha nem szeretsz egy pályát akár 5-6 alkalommal újrakezdeni, illetve nincs rágyógyulva az ujjad a gyors mentésre, akkor nem neked való ez a játék.