Life is Strange
A Life is Strange igen egyedi alkotás. Műfajilag talán a külső nézetes 3D kalandjátékok közé lehetne sorolni, viszont elég sok elemében hajaz a művész játékokra: zene, grafikai stílus.
A játék eredetileg epizodikusan jelent meg, és a Dontnod Entertainment készítette, akiknek a nevéhez a Remember Me is fűződik. A játékban Max Caulfield történetét követjük végig egy kicsi Oregoni városban. Eddig nem túl izgalmas a történet. Az első epizód alapján majdnem tinilány szimulátornak tituláltam, de aztán az epizód vége meggyőzött arról, hogy az unalmasan induló cselekmény mögött több van, mint ami elsőre látszik.
A történetről igen nehéz mesélni anélkül, hogy lelőném a lényeget, így egy filmes hasonlattal élnék. A játék alapötletében a Pillangó hatásból merít: visszatekerhetjük az időt és megváltoztathatunk dolgokat, viszont nem minden változtatás hozza meg a kívánt eredményt. Első végigjátszáskor minden egyes komolyabb (a játék jelzi) döntésen aggódtam, hogy milyen következményekkel jár majd, aztán a végkifejlet esetén nem mondom, hogy nem számítottak, de nem annyira voltak fontosak, mint ahogy azt a játék próbálta kommunikálni.
Alapvetően két végkifejlete van a történetnek. Bizonyos perspektívából nézve a klasszikus rossz és jó, azonban nem ennyire egyértelmű döntésről van szó, mint ahogy a való életben sincs tisztán rossz és tisztán jó döntés. Szürke opciók vannak és bizony nem egyszerű a végső választás.
Ennek kapcsán megjegyeznék egy apró hibát, ami bosszantó volt a játékkal kapcsolatban. A végső döntések közül az egyik szépen kidolgozott, míg a másik opció amolyan “nesze nektek” hozzáállással készült, több időt is fektethettek volna a kidolgozásba, ha már felépítették a játék kis hangulatos világát.
Plusz pont azonban jár a készítőknek a csavaros történetvezetés miatt. A 3. és 4. epizód befejezésétől szó szerint leesett az állam. Még szerencse egyébként, hogy egyben, a végső epizód megjelenése után kezdtem el játszani, mivel igen nehéz lett volna végigvárni a folytatásokat. Ezért érdemes kivárni epizodikus játékok esetén a befejezést, hogy egy nagyobb bezombulás alkalmával vigye végig az ember.
Negatívumként csupán annyi róható fel a játéknak, hogy viszonylag rövid. Lehetett volna a történet még vagy 4 órával hosszabb. Valamint az utolsó epizódban a felesleges időhúzás helyett fordíthattak volna időt a fejlesztők mindkét befejezés egyformán tökéletes kidolgozására.
Összességében mindenkinek ajánlom, a Steam-en demo változat is elérhető, illetve az első epizód sem ökörárú. Szerintem jobban meggyőzőek, mint én 🙂
