Okos kütyük korszaka

Tagadhatatlanul az okos kütyük korszakát éljük. Ezen kütyük gyártásában hatalmas pénzeket lehet keresni, csak kell egy jó ötlet és némi szakértelem. Ezen szubjektív írásomban az okos kütyük robbanásszerű elterjedése mögött álló eseményláncot boncolgatom.

Az iPhone megjelenése

Sokak szerint az első okos telefon. Pedig nem. Korábban is voltak már “okos” telefonok, csak nem így hívtuk őket. Amiben az iPhone első volt, az az, hogy felhasználóbaráttá és eladhatóvá tette az okos telefon koncepciót. Szomorú, hogy Steve Jobs halála óta az iPhone fejlesztése kimerült abban, hogy vékonyabb lett, meg nagyobb kijelzőt kapott. Szépen csendben végignézték, hogy a konkurencia szépen lassan elhúz mellettük technológia terén. Eladásaikat leginkább annak tudom be, hogy vannak Apple fanatikusok bőven, valamint még mindig a legjobban kinéző telefon a felső kategóriás eszközök között…

A gazdasági válság, a csináld magad mozgalom és az Arduino

A gazdasági válság a világon mindenképpen otthagyta a nyomát, egyes országokon jobban, mint máshol. Viszont ott, ahol még a válság ellenére is viszonylag jól éltek az emberek, pont ott indult el a csináld magad mozgalom. Pontosabban már korábban elindult, de a válság adott neki egy szép nagy löketet. Mivel miért költsön az ember feleslegesen, ha meg tudja maga is csinálni a dolgokat. Leginkább hobbiként indult ez a mozgalom, azonban az ügyesebb emberek gyorsan rájöttek, hogy ebből nagy pénzeket lehet csinálni.

Ebbe a koncepcióba nagyon is jól beleillett az Arduino, ami a nagyközönségnek elérhetővé tette a mikrovezérlő programozást, és az okos kütyük gyártását. Sorra és sorra jelentek meg hozzá a kiegészítők, leírások. Több cég is közvetetten ezen jelenség meglovagolásából gazdagodott meg. Csak pár példa kedvéért a Sparkfun, Adafruit, Make Magazine.

Közösségi finanszírozás

A pontot az i-re a közösségi finanszírozás megjelenése tette, a válság enyhülése kapcsán.

Az elv egyszerű. Kitalálok valami jót, csinálok hozzá egy jó termék bemutató videót, aztán meg várjuk a pénzt az ötlet megvalósítására. Ha megjött a pénz, akkor meg legyártatjuk nagy mennyiségben a terméket és örülünk a még nagyobb sikernek. Több finanszírozási forma is van. A klasszikus finanszírozás szerint támogatjuk x összeggel a kiszemelt projektet, aztán, ha finanszírozott státuszba kerül a projekt, akkor kapunk valamit cserébe a támogatásért. Ha pedig nem finanszírozott a projekt, akkor visszakapjuk a pénzünket. A finanszírozási feltételt a projekt kitalálója szabja meg. A finanszírozást leszervező cég a befolyt összegből eltesz egy kis összeget, vagyis mindenki jól jár.

És itt jön képbe a második finanszírozási forma, ami annyiban másabb, hogy ha nem is valósul meg a projekt a támogatást ígyis-úgyis megkapja a projekt kitalálója. Ez a támogatók kivételével mindenkinek jó, éppen ezért nem érdemes mindennek bedőlni, ami az interneten van. Ezért csak olyan projekteket érdemes támogatni személyes véleményem szerint, ahol ha nem jön össze a kívánt összeg, akkor visszakapjuk a pénzünket.

Az okos kütyük forradalma

A fenti jelenségeknek köszönhetően eljutottunk oda, hogy kellő kitartással és tanulás segítségével mindenkinek lehet olyan okos kütyü ötlete, amit meg is tud építeni. Illetve, köszönhetően a technikának, nem annyira nagy dolog összedobni egy látványos videót, aminek hatására mindenki meg akarja venni a termékünket. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy sikeres lesz a projekt/termék.

Ez annak köszönhető, hogy a prototípus gyártás és a gazdaságos gyártás köszönő viszonyban sincsenek. És aki még csak most csöppen bele a tömeges gyártás világába, az nem feltétlen tudja megbecsülni a gyártás és az esetleges átalakítás költségeit.

Persze vannak kivételek. Nem minden közösségi finanszírozású projekt zsákutca, csak jól kell csinálni a dolgokat és kell egy ütős ötlet, ami valóban hasznos és eladható. Természetesen nem egyszerű olyan ötlettel előállni, ami széles körben eladható.

Az itthoni helyzet

Itthon a rendszerváltás óta sosem volt egyszerű a vállalkozók élete, és sajnos most sem az. A magas adó – és járulék terhek eleve hátrányos helyzetből indítják a vállalkozásokat, hiába van mondjuk meg a szakértelem és a jó ötlet. Ennek és sok egyéb másnak köszönhető az, hogy a nagy koponyák nem itthon alapítanak céget, hanem külföldön, ahol nem kevés adót fizetnek be, de még mindig kevesebbet, mint amit itthon kellett volna nekik. Kíváncsi vagyok mikor jönnek rá az ország vezetői arra, hogy a kevesebb néha több.

Kellően jó feltételekkel világvezető lehetne kicsiny országunk informatikai megoldások terén, mivel ez egy olyan ipar, ahol nem kell sok nyersanyag, viszont annál több hozzáadott tudás és érték kell a kütyük és programok tervezéséhez.

És itt jön képbe a tudás kérdése. Ehhez jó oktatás kellene. Erről lehetne egy egész cikket írni, hogy mi számít jónak, de abban a többség szerintem egyet ért, hogy a tavaly elkezdődött oktatási reform minden, csak nem éppen jó. Ennek ellenére azonban van még bőven jó szakember az országban, csak kérdés, hogy meddig, mivel az elmúlt pár évben személyes ismeretségi körömből is nem kevesen hagyták el az országot. Van aki rövidebb időre és van olyan is, aki végleg.

Szóval hiába van meg a szaktudás, hiába vannak meg a jó ötletek, majdhogynem az öngyilkosság lassú és fájdalmas szinonimája a többség számára a vállalkozóvá válás. Persze vannak cégek, akik ennek ellenére is nagyra tudnak nőni és sikeresek tudnak lenni. Minden tiszteletem az övék.

Ország szinten viszont kimondható, hogy kimaradunk ebből az éves szinten több tíz millió dollárt bevételt termelő iparból.