Remember me

A Remember Me végigjátszása után igencsak sokat kellett gondolkodnom ezen az íráson. Ennek oka az, hogy egy elsősorban hangulatra kihegyezett játékról összefoglalót írni majdhogynem lehetetlen, de próba, szerencse…

A játék története a jövőben játszódik, ahol az emberek az emlékeiket is meg tudják osztani, mivel a technológia rendelkezésre áll. Ezen technológia előnyeit, negatívumait igyekszik bemutatni a játék Nilin szemszögéből, aki képes ellopni más emlékeit, illetve képes is átírni azokat.

A rövid bevezető után izgalmasnak tűnhet a történet, mivel az is lehetne, azonban itt is sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni a történetből. Egyes karakterek kidolgozottsága majdhogynem 0, így igazából nem is tud kötődni hozzájuk az ember. A játékmenet indokolatlanul erőltetett linearitása miatt sajnos egyszer, maximum kétszer játszható kaland. De a második végigjátszáskor még unalmasabb lesz az egész, mivel a nagyobb történetbeli csavarokat ekkor már ismerni fogja a játékos.

A játékot műfajilag egyszerűen akciónak titulálhatnánk. Azonban ez nem igen pontos jellemzés, mivel ezen műfajon belül is létezik rengeteg fajta játék. Ez egy 3. személyű mászkálós játék féleség, mint a Tomb Raider, azonban itt a főhősnő nem használ klasszikus lőfegyvereket, hanem verekszik.

Egy verekedésre kihegyezett játéknál a legfontosabb dolog az irányíthatóság. Szerencsére ezt a készítők is tudták, így az irányítással nincs komolyabb baj egeret és billentyűzetet használva sem.

További fontos motívum a verekedős műfajban a speciális mozdulatok, angolosabban a kombók. Ezen téren a játék próbált újítani, mivel úgy reklámozták be, hogy a kombók személyre szabhatóak, így az ember kialakíthatja magának a megfelelő harcstílust.Ennél nagyobb marketing bullshit-et még életemben nem tapasztaltam. Valóban lehet szabni a kombókat, viszont a szükséges mozdulatok száma nem változtatható meg a megadott opciókon kívül, valamint a mozdulatok sorrendje sem. Szóval a helyzet az, hogy adott 3 egész darab kombó, amiben azt lehet személyre szabni, hogy milyen rúgás, vagy ütés legyen. Persze több mint a semmi, de akkor is átverés. Lehetett volna még rajta dolgozni.

Ennyi negatívum után azonban írnék a pozitívumokról. A játék képi és zenei világa teremt egy érdekes hangulatot, ami a játék hibái ellenére leköti a játékost (Legalábbis engem lekötött). A zene önmagában is megállná a helyét, hihetően passzol a játék korához.

Sajnálatos, hogy ilyen formában került kiadásra a játék, mivel a legtöbb hibáját még 3-6 hónap munkával ki lehetett volna javítani és akkor esélyes is lett volna az év játéka címre. Így azonban sajnos nem igen sikerült a készítőknek emlékezeteset alkotniuk, ami kicsit ironikus figyelembe véve, hogy a játék címe magyarra fordítva Emlékezz Rám…

Egyszer kijátszani érdemes a hangulata miatt, azonban nem éri meg a jelenlegi árát. Ha pontozni kellene, akkor azt mondanám rá, hogy egy 7-es az elérhető 10-ből, mivel a hangulat részben pótolja a hiányosságokat.

Zárásnak pár YouTube videó:

http://www.youtube.com/watch?v=m4CdLgfMxQ0