UEFI, avagy a BIOS halott

A mai PC-k legrégebb óta cipelt, jelentősebb átalakításon át nem esett része a BIOS, ami mára igencsak elavulttá vált több szempontból. Ezért a gyártók mostanában egyre inkább előnyben részesítik az UEFI rendszert, ami tekinthető a BIOS utódának. Ezen írásból kiderül, hogy mit érdemes tudni ezen technológiáról.

BIOS, avagy a múlt

A BIOS mozaikszó a Basic Input/Output System rövidítése. Ez nem más, mint egy viszonylag kis méretű (mára már igen nagy is lehet, ~8-16Mb is) egy memóriában elférő operációs rendszer. Egy olvasható memóriában van tárolva az alaplapon. Feladata az, hogy a gép alkatrészei számára egy olyan állapotot teremtsen, ahonnan betölthető egy komolyabb operációs rendszer, mondjuk merevlemezről. Ezen felül teszteli a hardvert indításkor, valamint egy nagyon alacsony rétegű kommunikációs platformot is biztosít az operációs rendszereknek, hogy ne kelljen az operációs rendszernek mondjuk könyékig turkálni az egyes hardverek lelki világában.

Eredetileg ezt a megoldást az IBM az első PC-hez találta ki még 1981-ben. Azóta a rendszer alapvető működése nem sokban változott, pedig az évek alatt a hardverek folyamatosan fejlődtek. A változás hiányának az oka legfőképpen az, hogy kompatibilitási okok miatt a fő funkcióit nem lehetett megváltoztatni. Persze új szolgáltatások kerültek folyamatosan a BIOS szoftverekbe, azonban ezek csak újabb rétegek voltak. Ezért nagyjából a 30 év alatt felhalmozott kód gyártótól függetlenül egy átláthatatlan, nehezen karbantartó katyvasszá vált. Olyannyira, hogy egyes BIOS implementációkban kritikus hibák vannak, amik igazán csak akkor derülnek ki, mikor az ember Linuxot használ. Ennek oka az, hogy pl. a Microsoft, mikor kiadja egy termékre a Windows XY (helyére tetszőleges Windows verzió helyettesítendő) Ready logót, akkor egy tesztsorozaton kell megfelelnie a terméknek. Ezen tesztsorozat az alaplapok esetén egy BIOS teszt, ami komoly kritériumokat határoz meg.

Azonban automatizált teszt mivoltából gyakorlatban úgy működik a dolog, hogy egyes gyártók addig faragják, tákolják a BIOS kódot, míg nem megy át a tesztsorozaton. Ez nem éppen pozitívan hat a minőségre. Általában ezért szokott lenni egy alaplaphoz több BIOS verzió is.

UEFI, a jövő

Ezen hibákat, hátrányokat az Intel is belátta, ezért 2001-ben elsősorban az Itanium alapú gépek számára létrehozta az EFI rendszert. Erre azért volt szükség, mivel ezen processzorok IA-64 architektúrára épülnek, ami nagyon eltérő a PC-k esetén használt x64/x86 architektúrától, ezért itt a BIOS nem használható. A kompatibilitás miatt azonban bekerült a rendszerbe egy BIOS emulációs réteg is, ami azóta is megvan. Azonban ez csak a legszükségesebb dolgokat tartalmazza a BIOS-ból.

Az EFI szó az Extensible Firmware Interface rövidítése. 2005-től azonban az UEFI elnevezés, vagyis az Unified Extensible Firmware Interface jelölés használatos. Ez magyarul annyit tesz, hogy egységesített kibővített firmware felület. Az elnevezést azért módosították, mert 2005-től nem csak Itanium alapú eszközök számára elérhető a technológia. A köztudatba az Apple Intel alapú gépei hozták be. Mostanáig azonban igen kevés gyártó szerelte ilyen szoftverrel az alaplapjait. Ha meg szerelték is, akkor is a megfizethetetlen, luxus kategóriás modelleket, vagy a kifejezetten szerverekbe szánt modelleket.

Az UEFI elterjedését legfőképpen a nagy kapacitású merevlemezek megjelenése indokolta. A helyzet az, hogy a BIOS anno 2TB limitre lett tervezve. Így egyetlen egy BIOS sem tud 2Tb-nál nagyobb lemezről rendszert indítani. Kezelni képes, de nem fog indulni a rendszer. 2Tb egy darab merevlemezben igen ritka jelenség még most is, azonban ha már RAID 0-ba van kapcsolva 2db 1Tb kapacitású lemez, az már 1db 2Tb méretű lemeznek látszik a RAID vezérlőn kívüli hardverelemeknek.

Másik nagy előnye a rendszernek a hordozhatóság. Ezt nem csak x86 processzorokra tervezték (igen, a BIOS egy x64 processzoron is x86 üzemmódban fut), szóval az UEFI futhat x86/x64, Itanium, de akár ARM processzoron is, méghozzá natívan. Szóval egy 64 bites processzor használatával 64 bites módban fog futni.

Ezen felül moduláris felépítésű, vagyis nem kell frissíteni a teljes tároló chip tartalmát, ha valamihez érhető el hibajavítás. Az UEFI nagy előnye ez. Az operációs rendszer figyelmen kívül hagyhatja az UEFI réteget, ha úgy látja. Frissebb, jobb eszköz meghajtókat használtathat UEFI szinten. Ez hatalmas előny, mivel így az operációs rendszer gyártóknak nem kell egyes BIOS-ok hülyeségeihez alkalmazkodni. Az UEFI eszköz meghajtói univerzálisak, vagyis processzortól függetlenül használhatóak bármilyen UEFI környezetben.

Ezen alapvető előnyök mellett gyakorlatilag millió és egy ok említhető lenne még, amiért jobb az UEFI. Egy szembeötlő előny például a jobb beállító program. Konkrétan az alábbi képernyőképeket egy Gigabyte UEFI rendszer beállítójáról készítettem egér támogatás mellett úgy, hogy a képernyőképeket a rendszer automatikusan a csatlakoztatott pendrive-omra mentette. Ezen szolgáltatás mondjuk tekinthető luxusnak, azonban a nyelv megválasztásának lehetősége igen hasznos tud lenni.

Összegezve az UEFI jobb, mint a BIOS, nem kell megijedni tőle. Ideális esetben a felhasználó semmit sem érez abból, hogy ilyen rendszer fut a gépén.